Ügyük volt a rendőrséggel...
NÁDAS
GYÖRGY
Az alcím: Totyára talált
Bizonyára emlékeznek még arra a nagy port felkavart bűncselekményre, melynek tettesei több értékes festményt elloptak a Szépművészeti Múzeumból. Az eset szinte tálcán kínálta magát a humoristáknak, természetesen a mi triónk - azaz Boncz Géza, Markos Gyuri és jómagam - sem hagyta ki ezt, s a Rádiókabaréban előadtuk tréfánkat, melynek egyik - többször is elhangzó - kulcsmondata így hangzott: A Totya mondta, hogy balbé lesz. Honnan is gondoltuk volna, hogy őrült ötleteink egyikével mennyire közel járunk a valósághoz!
Lement a kabaré, az
ismétlés is, aztán kérték
néhány kívánságműsorban a számot -
majd egy szép napon levél érkezett a
Rádiókabaré szerkesztőségébe, mi voltunk a
címzettek. Egy úriember tudatta velünk, hogy bizony ő Totya,
akinek ugyan van rendes neve is, de szűkebb környezetében mindenki
csak így szólítja. Ez még nem lett volna annyira
érdekes, csakhogy a mi Totyánk, aki mondta, hogy balhé
lesz, vastagon benne volt a festménylopási ügyben. Tán
mondanom sem kell, hogy nem a nyomozók között. És ő volt
az, aki figyelmeztette társait, hogy vigyázzanak, mert ebből
még nagy balhé lehet. A levél a hazai
büntetés-végrehajtás egyik
fellegvárából, Márianosztráról
érkezett, akkoriban ebben a börtönben tengette napjait a mi Totyánk.
A levélíró -
amúgy R. József - közölte velünk, hogy neki s
rabtársainak roppant módon tetszett kabaréjelenetünk,
el is mentek a börtönparancsnokhoz, hogy ugyan már, hadd
hívják meg a Bonczot, a Markost és a Nádast
Márianosztrára. A fősmasszer maga is humorszerető ember lehetett,
mert áldását adta a meghívásra. Így
aztán elmentünk a börtönbe, s bár már ez sem
mindennapos dolog, az pedig végképp nem, hogy
megismerkedhettünk kabarétréfánk
"ihletőivel", a képtolvajokkal. Mi több, azok
tetszésüket fejezték ki nekünk, s
megköszönték, hogy a mi jóvoltunkból immár
nem csak a kriminalisztikai, hanem a szórakoztató műfajban is
megörökítették őket.
És
most más. Kezdő autósként az igazi mazsolák
közé tartoztam, hogy mennyire, azt a következő eset is
példázza.
Bár mazsola voltam,
azért az előírt sebességről néha megfeledkeztem.
Igaz, nem brahiból, hanem mert akkor még egyszerűen nem
"éreztem" az autót, nem tudtam felmérni,
mennyivel mehetek, s mert mereven néztem kifelé a
szélvédőn, a sebességmérőt sem láttam.
Így esett meg, hogy egy rendőr leállított, és
megkérdezte:
- Mondja, nem látta a
sebességkorlátozást jelző táblát?
- Miért, ellopták? - kérdeztem vissza
naivan. Hiába, még mazsola voltam, ám humorista is,
így a naiv kérdésből poén lett. Talán
ezért hat ismerősen most az olvasónak, de biz'isten, így
esett meg annak idején a valóságban.
Vezda János azonos című könyvéből bepötyögte :
Ghost
ghost17@freemail.c3.hu