Ügyük volt a rendőrséggel...


NÁDAS GYÖRGY

Az alcím: Totyára talált

Bizonyára emlékeznek még arra a nagy port felkavart bűncselekményre, melynek tettesei több értékes festményt elloptak a Szépművészeti Múzeumból. Az eset szinte tálcán kínálta magát a humoristáknak, természetesen a mi triónk - azaz Boncz Géza, Markos Gyuri és jómagam - sem hagyta ki ezt, s a Rádiókabaréban előadtuk tréfánkat, melynek egyik - többször is elhangzó - kulcsmondata így hangzott: A Totya mondta, hogy balbé lesz. Honnan is gondoltuk volna, hogy őrült ötleteink egyikével mennyire közel járunk a valósághoz!

Lement a kabaré, az ismétlés is, aztán kérték néhány kívánságműsorban a számot - majd egy szép napon levél érkezett a Rádiókabaré szerkesztőségébe, mi voltunk a címzettek. Egy úriember tudatta velünk, hogy bizony ő Totya, akinek ugyan van rendes neve is, de szűkebb környezetében mindenki csak így szólítja. Ez még nem lett volna annyira érdekes, csakhogy a mi Totyánk, aki mondta, hogy balhé lesz, vastagon benne volt a festménylopási ügyben. Tán mondanom sem kell, hogy nem a nyomozók között. És ő volt az, aki figyelmeztette társait, hogy vigyázzanak, mert ebből még nagy balhé lehet. A levél a hazai büntetés-végrehajtás egyik fellegvárából, Márianosztráról érkezett, akkoriban ebben a börtönben tengette napjait a mi Totyánk.
A levélíró - amúgy R. József - közölte velünk, hogy neki s rabtársainak roppant módon tetszett kabaréjelenetünk, el is mentek a börtönparancsnokhoz, hogy ugyan már, hadd hívják meg a Bonczot, a Markost és a Nádast Márianosztrára. A fősmasszer maga is humorszerető ember lehetett, mert áldását adta a meghívásra. Így aztán elmentünk a börtönbe, s bár már ez sem mindennapos dolog, az pedig végképp nem, hogy megismerkedhettünk kabarétréfánk "ihletőivel", a képtolvajokkal. Mi több, azok tetszésüket fejezték ki nekünk, s megköszönték, hogy a mi jóvoltunkból immár nem csak a kriminalisztikai, hanem a szórakoztató műfajban is megörökítették őket.
És most más. Kezdő autósként az igazi mazsolák közé tartoztam, hogy mennyire, azt a következő eset is példázza.
Bár mazsola voltam, azért az előírt sebességről néha megfeledkeztem. Igaz, nem brahiból, hanem mert akkor még egyszerűen nem "éreztem" az autót, nem tudtam felmérni, mennyivel mehetek, s mert mereven néztem kifelé a szélvédőn, a sebességmérőt sem láttam. Így esett meg, hogy egy rendőr leállított, és megkérdezte:
- Mondja, nem látta a sebességkorlátozást jelző táblát?
- Miért, ellopták? - kérdeztem vissza naivan. Hiába, még mazsola voltam, ám humorista is, így a naiv kérdésből poén lett. Talán ezért hat ismerősen most az olvasónak, de biz'isten, így esett meg annak idején a valóságban.

Vezda János azonos című könyvéből bepötyögte :

Ghost
ghost17@freemail.c3.hu