Linux - 1. látásra
Hosszú kihagyás után
Mindig is vonzottak az olyan egzotikus dolgok, mint pl. a Linux. Nagyjából másfél évvel ezelőtt bele is vetettem magam e furcsa
világba. Akkor azonban több okból sem próbáltam ki mindent, amit lehetett volna. Többek között lemaradtam az X-Window-ról is,
melynek akkoriban a külseje és a működése sem nyerte el a tetszésem.
Most azonban, egy éves kihagyás után, egy jóval erősebb géppel újabb esélyt adtam a Linuxnak, hogy elkápráztasson...
Tesztgép
Asus P5A-B alaplap 512K sync. pipe burst L2 cache
AMD-K6-2/400 CPU
64 / 128 MB PC100 SDRAM
Matrox Millennium G200 AGP 16 MB SDRAM
Belinea 10 70 35 dig. SVGA
Creative Sound Blaster Live! Value
miroVIDEO PCTV
Adaptec AHA-2940AU
6,4G Quantum Fireball EX EIDE HDD
Plextor PX-32TS 32x SCSI CD-ROM
Sony CDU-76S 4x SCSI CD-ROM
Tévhitek
Mielőtt elkezdenénk a Linuxszal való ismerkedést, nem árt jó előre tisztázni néhány dolgot. Sajnos nagyon sokan másod- vagy épp
harmadkézből kapják a Linuxos híreket, információkat, míg mások mereven elhatárolják magukat a Linuxtól: 'Úgysem megy alatta
semmi'.
SuSE?!
Jobb híján kénytelen voltam az épp kéznél lévő egyetlen frissnek mondható Linux disztribúciót telepíteni, ez pedig nem más, mint a
SuSE 6.1-es, júniusi PC World-ben megjelent CD-je. Minden igyekezetem ellenére a Debian legújabb kiadását technikai okokból nem
sikerült beszereznem. Addig is, amíg megérkezik a Debian, lássuk, mit tud ez a SuSE...
Telepítsünk!
Az első problémát a CD-ROM-ról való bootolás jelentette - lévén, hogy ez a jelenlegi konfigurációnál nem igazán kivitelezhető (vagy
csak nekem nem sikerült összehozni? :) Így erről le kellett tennem, és nekiláttam inkább boot floppyt kreálni. Szerencsére a SuSE-nél
gondoltak az Adaptec kártyával rendelkező felhasználókra is, így kapásból mellékeltek egy SCSI01 nevű image-et, méghozzá a CD
\DISKS alkönyvtárában. 'Abszolút következetesen' a floppy készítéshez elengedhetetlen célprogramot nem itt, hanem a
\DOSUTILS\RAWRITE\RAWRITE.EXE néven találtam meg. Nosza, boot floppy elkészült, indulhat is a telepítés!
Itt azonban megtorpantam. Volt egy olyan érzésem, hogy a vinyót jobb lesz előkészíteni a telepítésre. Sosem bíztam a SuSE-hez
hasonló disztribúciókban... Így hát a 6 gigából 2.1 GB-ot felszabadítottam, a maradékból pedig egy FAT32 extended partíciót
alakítottam ki.
Szépen komótosan indult floppyról a telepítő... Első lépésben a nyelvet kell kiválasztani, amit célszerű angolra állítani. Kipróbáltam
magyarul is: a KDE-vel erősített X-Window félig lemagyarodott, félig angol maradt :(
Ezután a szokásos Linux telepítő kérdések jöttek: színes vagy monokróm képernyőm van, milyen billentyűzet kiosztást kérek stb.
Ide-oda kapkodó menük, kétszer is 'Start Installation?' kérdés, mire elindul a lényeg.
Egy YaST nevezetű konfiguráló programot erőltetett rám a SuSE, mely egészen addig működik, amíg a rendszer minden paramétere
beállításra kerül. Utána ha az egyszeri felhasználó elindítja, az egyszeri gépet szépen leakasztja :( Legalábbis nálam most ez a
helyzet...
Tehát YaST. Első kérdése: 'Nulláról kezded a telepítést, vagy már létező Linux telepítést óhajtasz frissíteni?' Nulláról hát :)
Ezután legnagyobb örömömre a YaST felajánlotta, hogy a talált 2141 MB-ot automatikusan felosztja Linux root és swap partíciókra.
Úgy legyen! Mint utóbb kiderült, 128 MB swap-et állított be, ez egy kicsit soknak tűnik a 64 MB-os fizikai memóriához viszonyítva...
Ekkor jött egy rázósabb rész, a telepíteni kívánt csomagok kiválogatása. Úgy tűnik, SuSE-ék nem aprózták el a dolgot, tekintélyes
mennyiségű anyagot ajánl fel alapesetben a telepítő. A sudo, Linux forrás, svgalib, dosemu, bttv, bttvgrab, gimp, kgrab, autofs, ncftp,
wget, mesa és xsvga kijelölése után 724 MB helytől szabadult meg a root partícióm...
A 32x CD-ROM-ról mindössze 10 perc alatt felkerült minden a vinyóra. A használni kívánt kernel (ugyanaz, mint ami a boot floppyra
került) kiválasztása után már csak a lilo, az időzóna, a hálózat és a sendmail konfigurálása maradt.
A root password megadása után azonban a várt 'Setup complete' felirat helyett ismét az ügybuzgó YaST következett. Különböző
beállításokat könnyít meg, pl. modem és gpm-en keresztül az egér konfigurálását is egyszerűsíti.
Mindent működőre!
Belépés után első utam az X konfigurációhoz vezetett. Ehhez egy hasznos programot találtam: SaX. Grafikus felületen, rendkívül
könnyedén be lehet vele lőni az egér, billentyűzet, videokártya és a monitor paramétereit. Az Expert gombbal részletesen el tudtam
magyarázni neki, milyen videokártyával van dolga (Card: Matrox Millennium G200 SD, Memory: 16 MB, Chipset: mgag200). A monitor
beállításánál legnagyobb örömömre megtaláltam a 10 70 35-ös Belineát is, de Expert módban - csak a biztonság kedvéért -
limitáltam a függőleges frissítést max. 100 Hz-re. Végül a munkaasztalt 1024 x 768 x HiColor-ra állítva az X azonnal működőképessé
vált.
Mielőtt azonban nagyító alá vettem volna az X-et, a Live!-hoz kerestem drivert. Nagy nehezen rátaláltam a
http://developer.soundblaster.com/linux/ címen. A drivert az instrukciók elolvasása után pillanatok alatt beizzítottam, és sajnálkozva
vettem tudomásul, hogy a hátsó két hangszóróról és a speciális effektusokról le kell mondanom Linux alatt :( De legalább ami van, az
jól működik: több napos tesztelés, sok-sok órányi zenehallgatás után sem találtam hibát a driverben...
A legnagyobb meglepetést azonban pont az okozta, hogy abszolút problémamentesen futott a Linux több napon át. Kisebb-nagyobb
bénázások, hosszas README olvasások után minden eszközt működésre bírtam, így az installált SuSE Linux-os rendszer 100 %-osra
vizsgázott - annak ellenére, hogy nem éppen a legegyszerűbb konfigurációt tettem alá :)
X a négyzeten
Igen, valami ilyesmi ötlött fel bennem néhány órányi X-Window-s barangolás után. Gyökeresen más ez az X, mint ami egy éve volt.
Külsejét a KDE (K Desktop Environment) ablakkezelő felületnek köszönheti, mely a Microsoft termékekben már megszokott felfogást
követi: van benne Start Menü, Asztal, Lomtár, Tálca, Parancsikon, kiterjesztés társítás, sőt: a drag&drop technika is kezd elterjedni!
S mindez még semmi ahhoz képest, hogy a kfm (KDE File Manager) minden ízében a 4-es Internet Explorer-hez akar hasonlítani: van
benne Bookmark, Copy-Paste stílusú fájlművelet, HTTP és FTP címekre kapásból tud váltani a file ablakból stb. Természetesen
minden felhasználónak saját beállításai vannak, melyek az illető home könyvtárában tárolódnak.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez az 'új' X, valójában nem is új. A változást a KDE ablakkezelő és desktop felületnek
köszönheti. Az X-Window egyik nagy előnye - a Windows-zal szemben -, hogy a látható külsejét a WinAMP skin-ekhez hasonlóan
lehet variálni! Így létezik több tíz ablakkezelő rendszer, melyek közül jelenleg a KDE és a GNOME a legtetszetősebb...
Alkalmazások
Az alapesetben feltelepített alkalmazások között nem találtam MP3 lejátszót, így biztos ami biztos alapon letöltöttem a legújabb
mpg123-at. Ugyanígy tettem volna az x11amp-pal is, de valahogy nem jött össze a szerverrel való kapcsolat... Hosszas próbálkozás,
keresgélés és szitkozódás után végül ráakadtam egy Linuxos audio oldalon egy utalásra, miszerint az x11amp project új neve xmms
:) Így erre rákeresve már könnyebb dolgom volt.
Az annak idején röhejesen bugos x11amp-ra visszagondolva nem bíztam az xmms-ben sem - ismét kellemes meglepetés ért. A
WinAMP-nál megszokott ezerféle beállítási lehetőség helyett némileg egyszerűbb az xmms konfigurációja, de tudása - MP3 téren -
nagyjából megegyezik a WinAMP-éval. 3DNow! optimalizáció sajnos hiányzik belőle, de szerencsére anélkül sem evett néhány %-nál
több prociidőt. A KDE drag&drop támogatása nem működik az xmms-ben, így az .mp3 kiterjesztés xmms alkalmazással való
összehozásával tudtam csak barátságos kezelhetőséget elérni. Szerencsére a WinAMP-os skineket az xmms-re is rá lehet húzni, így a
csúnya eredeti xmms külsőt le tudtam cserélni egy barátságosabb, átláthatóbb felületre. Ezután már csak a több napos zenehallgatás
maradt, melynek során abszolút semmi fennakadás nem volt: az xmms is ötöst érdemel :)
A KDE beépített alkalmazásainak jó része remekül használható. Van kétféle szövegszerkesztő, egyszerű rajzolóprogram,
ikonszerkesztő, képnézegető, képlopó, email kliens, WAV és MIDI lejátszó, számológép, hexa editor stb. Mindennek a tetejében pedig
a (rend)szeren van két nagyágyú is: gimp - szolgáltatásait tekintve az Adobe Photoshop-pal vetekedő rajzolóprogram, valamint a
Netscape Communicator 4.51-es változata...
A KDE része egy halom játék is, melyek nem igazán a hardcore gamer társadalmat célozzák, inkább a munka közbeni néhány perces
könnyű kikapcsolódást hivatottak biztosítani. Így találhatunk sokobant, tetrist, mahjongg-ot, s még jó néhány logikai ill. kártyajátékot.
Természetesen nem csak KDE-s alkalmazások vannak X alatt. Balsa néven fut egy remek levelezőprogram, ott az Acrobat Reader X
alatt futó verziója, és a Star Office is, mely az MS Office-hoz hasonló bőséges irodai szolgáltatást nyújt.
Kényelem felsőfokon
Régebben - mondhatni a 'hőskorban' - fáradságos munkával kellett mountolgatni a különböző partíciókat, ha azokat Linux alatt is
használni akarta az ember. Ez főleg sűrű floppy ill. CD cserélgetésnél elég fárasztó tud lenni. A floppy problémára már született okos
megoldás, az mtools személyében. A könnyített CD kezelésre azonban csak most találtam gyógyírt.
Az autofs lelke az automount daemon, melynek megfelelő konfigurálása után lehetőség nyílik arra, hogy egy bizonyos könyvtárba
lépve (pl. /auto/cd) a beállított fájlrendszer automatikusan mountolódjon a kért útvonalra. Az umountra pedig egy beépített számláló
lejárása után szintén automatikusan kerül sor (ez természetesen csak akkor történik meg, ha a mountolt fájlrendszer nincs
használatban).
Így a KDE-vel erősített X-Window és az autofs együttes használatával az Asztalra lehet dobálni az automatikus mount pontok
parancsikonjait. Másik megoldás: Asztalon jobb gombbal kattintva New -> File System Device - az eredmény hasonló. Már rövid
KDE-zés után eluralkodik a Windows-feeling :)
Semmi sem elég
No de mit tehetnek azok, akiknek a 'feeling' nem elegendő? Hiszen bármily szép és jó is a Linux, az egyszeri felhasználónak sokszor
jut eszébe olyan feladat, ami Linux alatt egyáltalán nem, vagy csak nehézkesen kivitelezhető...
Ha elég a DOS, akkor kézenfekvő a megoldás: dosemu. Precíz konfigurálásával akár a host rendszer teljesítményének 98 %-át is át
tudja adni az emulátor alatt futó alkalmazásnak:
A dosemu is sokat fejlődött az elmúlt egy év folyamán: egyre több, hasznosabb, érdekesebb beállítási lehetőséget nyújt,
kompatibilitási problémáit is kezdi kinőni. Ideális eszköz lehet bármilyen egyszerűbb vagy akár bonyolult DOS program futtatásához,
hiszen nagyon gyorsan bootol be, kihasználja a Linux lemezkezelésének minden előnyét, és természetesen több példányban is
futtatható - akár konzolról, akár X alól. Az egyetlen gond vele a nagy erőforrás igénye, emiatt nem tanácsos nagy hálózati kiszolgálón
futtatni :)
Wine Is Not an Emulator?
Vagyis a wine nem egy emulátor... Így van sajnos. A wine nem képes rendes Windows emulációra, ez tény. Legnagyobb hibája, hogy
rossz a megközelítése: nem egy Windows környezetet épít fel, hanem csak az adott Windowsos alkalmazás futásához szükséges
modulokat próbálja úgy betölteni, hogy a megfelelő Win16 / Win32 kernelhívásokat az X-Window nyelvére 'fordítja' át. Külsejében
inkább a 3.1-es időkre emlékeztetnek a wine által futtatott programok - már amelyik egyáltalán fut rendesen. Sajnos a futásképes
alkalmazások vannak kisebbségben:
wine alatt többé-kevésbé működik: Admirális, Aknakereső, DiskState 1.14c, Fekete Macska, Jegyzettömb, Pasziánsz,
Számológép, Wordpad, XingMPEG Encoder 2.20
wine alatt nem fut rendesen / kiakad: ACDSee 2.41, CuteFTP 3.0, Karaktertábla, MS Excel 97, MS Word 97, Netscape
Navigator 3.01, WinAMP 2.05, Windows Commander 3.53, WinRAR 2.50, WinZIP 7.0
A fenti listából csak egyféle következtetés vonható le: a wine jelenlegi állapotában nem alkalmas Windows programok futtatására.
Ezen a száraz kijelentésen sokan felszisszenhetnek, hiszen jópár program fut wine alatt (pl. amiket én nem próbáltam), azonban
amik futnak, nem elég stabilak és megbízhatóak...
Valami igazán jéghideg...
Nemrég jelent meg egy VMware nevű alkalmazás, mely fenekestül felforgatta a Linuxos társadalmat. Nem volt könnyű dolga a
tervezőjének, de amit kitalált, és ahogy azt a programozók megvalósították, egyszerűen lehengerlő!
Mi is hát ez a nagymenő szoftver? Nem más, mint egy x86 alapú PC emulátor. Minden egyes megnyitott VMware ablakban indítható
egy, a host rendszertől teljesen független, szabadon konfigurálható virtuális számítógép (VM = Virtual Machine). A VMware egyelőre
Linux X-Window alatt fut csak, de már készül egy Windows NT-s változata is, mely egyelőre béta tesztelési fázisban van.
Na de mit lehet egyáltalán kezdeni egy virtuális PC-vel? A válasz igen egyszerű: bármit! A virtuális gép minden emulált paramétere
fizikai tulajdonságként jelenik meg a rajta futó alkalmazásokban. Pl. az emulált CD-ROM valódi, kézzelfogható, ATAPI felületű
CD-ROM-ként látszik, így bármely program képes autodetektálni (az emulált winchesterekkel együtt). Az emulált hangkártya SB
16-ként látszik, az egéremuláció szabvány PS/2-es portra csatlakozó egérként stb.
Az emulált eszközök közé felvehető disk image is, melynek nagy előnye, hogy a host rendszertől abszolút független, az image mérete
dinamikusan változik (!), s ráadásul az image bárhol tárolható, akár hálózaton is!
1. lépések
A megfelelő beállítások (pl. memóriaméret, CD-ROM-ok / kommunikációs portok / hangkártya / hálózati kártya emulációja) elvégzése
után a Power On gombra kattintva elkezd bootolni a virtuális gép. Szabvány Phoenix BIOS, VMware logóval :) Számolja a memóriát,
bedetektálja a virtuális vinyót (ezúttal egy vadiúj disk image) és CD-ROM-ot...
Az image azonban kezdésnek üres, így az 'Operating system not found' üdvözlőszöveg fogad. Próbaképpen Win98-at gondoltam
feltelepíteni a virtuális gépemre, így előkaptam egy DOS 7-es boot floppyt, és arról indítottam a gépet. A particionálás ugyanúgy
megy, mint egy igazi winchesternél. Az image maximális méretét 800 MB-ban határoztam meg, így az FDISK 800 megásnak látta a
virtuális vinyót - én persze tudtam, hogy ez akkor még csak pár KB-ot foglalt a root partíciómon :)
A formattálás pillanatok alatt lezajlott, a rendszer (DOS 7) is felkerült, jöhetett a próba-reboot. Ctrl-Alt-Del után a virtuális gép
nagyságrendekkel gyorsabban bootol be, mint egy igazi. Elég lassan kezeli a grafikát (Win98 logo), de nem vészes.
A Win98 telepítése közben azonban kétségeim merültek fel a VMware létjogosultságáról. Ugyanis a jól begyakorolt művelet ezúttal
nem negyed órát, hanem több, mint egy órát vett igénybe! Láthatóan nagyon nehezen bírkózott meg a feladattal a virtuális gép...
A telepítés befejeztével, Win98 alatt is megmaradt a csiga-érzet. A hosszas ASMDEMO tesztelgetés kihozta, hogy Win98 alatt a
vinyósebesség mindössze 1 MB/s. Szerencsére a Vezérlőpult / Rendszer / Eszközkezelő / Lemezmeghajtó-nál a DMA mód
engedélyezése meghozta a várt eredményt, a rendszer hirtelen meglódult. Már csak az ablakkezelés tűnt lassúnak, ezen a VMware
SVGA driver installálása segített, mely a VMware Tools része.
Végül nekiláttam tesztelni, hogy számadatokkal is alá tudjam támasztani azt az érzésem, hogy a virtuális gépen alig fut lassabban a
Win98, mint az igazin:
A 16 bit nem a VMware erőssége, így ha lehet, ezt mellőzni kell. DOS-os alkalmazások futtatására tökéletesen megfelel a dosemu is:
gyorsabban bootol, és a programok is sokkal gyorsabbak alatta, mint VMware alatt.
Erre is jó, arra is jó
A VMware igazán csak akkor kezd érdekessé válni, ha áttekintjük, mi mindenre, és milyen könnyen használható. Képes nem csak
DOS, Win95, Win98 futtatására, hanem akár Windows NT-t is ereszthetünk rá. Elméletileg Linux is futtatható alóla, de ennek nem sok
értelme lenne :) A 'Non Persistent' és 'Undoable' lemezkezelési módok tovább tágítják a felhasználási területet: az előbbivel
lehetőség van arra, hogy az ilyen módba állított image-en vagy fizikai meghajtón az írási műveletek megtörténnek ugyan, de minden
művelet a megfelelő adatokkal együtt egy átmeneti fájlban tárolásra kerül, és a virtuális gépet kikapcsolva a VMware visszaállítja az
eredeti állapotot. Vagyis ugyanonnan folytathatjuk, ahol bekapcsolás előtt voltunk: ez pl. szoftver tesztelésnél nagy segítség lehet.
Hasonló célt szolgál az 'Undoable' mód is, azzal a különbséggel, hogy a gép kikapcsolása után a VMware rákérdez, hogy
visszaállítsa-e az eredeti állapotot.
A VMware hálózat kezelése is remekbe szabott, nem csak a host gép teljes hálózati elérését lehet emulálni a virtuális gépen
('Bridged Networking'), hanem lehetőség van arra, hogy a hálózaton csak a host gépet lássa a virtuális gép ('Host-Only Networking').
Permanens hálózati kapcsolat hiányában az utóbbi módszert próbáltam ki: a Win98 minden különösebb fennakadás nélkül detektálta
és használta az AMD PCNET hálózati kártyát. A 192.168.171.1 címen érhettem el a Linuxot, természetesen annak minden
szolgáltatásával együtt, így az FTP, HTTP és Telnet szervert is. Talán fölösleges ecsetelni, milyen könnyen lehet ilyen emulált
hálózatot pl. web site tervezésre/építésre/tesztelésre használni...
Igyekeztem a VMware-t a lehető legmélyebben tesztelni, de WYx barátom WT tesztprogramját leszámítva semmi sem tudta
kiakasztani. Nem csak az egyszerűbb Windowsos alkalmazások, hanem pl. A Quake2 is hibamentesen futott - igaz, csak ablakban,
mert a DirectX támogatás még nem teljesen kiforrott.
Az egyetlen fájó pontot a virtuális gép memóriaéhsége jelentette, melyet gyorsan orvosoltam a tesztgép memóriájának 128 MB-ra
való bővítésével :) Így már 48 MB RAM-ot adhattam a Win98-nak, mellyel rezzenéstelenül futtatott több nagy alkalmazást is
egyszerre (pl. Outlook Express, CuteFTP, Netscape Navigator).
A teszt befejezéseként a Host-Only hálózat kezelést mindkét irányban próbára tettem. Megosztottam a Win98 C meghajtóját
(Microsoft Network fájlmegosztás), valamint Linux alatt ugyanezt tettem a /cdrom2 könyvtárral. A samba elindítása után a két gép
kölcsönösen látta egymás megosztásait, hibamentesen működött a fájltranszfer oda és vissza is...
Mindent bele!
A VMware lehetőségeit megpróbáltam maximálisan kihasználni, így három virtuális gépet hoztam létre: proba (Win95), proba2 (NT4)
és win98. Egymás mellett futtattam több rendszert is, legtöbb esetben megfejelve valami más, háttérben futó Linuxos alkalmazással