Megáll az eszem...

Ennek a cikknek ez lehetne a mottója:A halálból senki sem tér vissza.
Vagy mégis?
A mostani történetnek ezt az alcímet adták: Sír-(on túl)-i félreér-
tések.

Egy nyolcvanéves berlini férfi temetési szertartása félbeszakadt,
amikor a gyászolók meghalották, hogy az öreg krákog a koporsóban. Ki-
szabadították, és szerencsésen magához térítették.Az eset nyomán szá-
mos, a nyilvánosság elôtt zajló eszmecserére került sor, s aligha
nyugtatta meg az embereket H.J. Mallach professzor kijelentése, aki
szerint csak Nyugat-Németországban évente legalább húsz embert temet-
nek el élve. Dr. Peron-Autret megállapítását követôen viszont, aki
szerint az Amerikai Eygesült Ållamokban évente kb. kétszáz emebr jut
ugyanerre a szörnyû sorsra, az érdeklôdés teljes hiánya volt az ta-
pasztalható, ami igencsak megdöbbentô jelenség.

Helsinki Helsingen Sanomat, 1983. október 27.

A történet rövidsége miatt leírok megegy rövidet:

1986. júniusában a hatvanhárom esztendôs Henry Lodge szívrohamot ka-
pott, miközben biztosítékot cserélt. A Los Angeles-i hullaházban dr.
Philip Campbell épp nekikészülôdött, hogy felboncolja, amikor Lodge-
nak felpattant a szeme, és elordította magát: Segítség! A riport meg-
jelenésekor Lodge már ismét otthon volt, dr. Cambellt azonban ideg-
összeroppanás miatt szabadságolni kellett. (Hát el is hiszem - Ghost)