K.C. GILLETTE

Nem tudom gondolkodtatok-e már azon, hogy vajon, hogy született meg
a Gillette borotva. És vajon mikor? Fôként ezekre a kérédsekre volt
kiváncsi Ghost is.
Az egész Gillette család feltaláló volt. King Camp Gillette 1885. ja-
nuár 5-én született, a wisconsini erdôben, Fond du Lac-ban. Négy éves
volt, amikor átköltöztek Chicagoba. Itt sem maradtak sokáig, mivel a
nagy tûzvésznél minden ingóságuk elevszett. Emiatt kerültek New York-
ba. King Campból utazó lett. Harminchat éves volt, amikor William
Painter alkalmazta a Crown Cord and Seal Company nevû cégnél, Balti-
moreban. Paintertôl kapta a következô ötletet: "Ha valaki egy talál-
mányon hamar meg akar gazdagodni, akkor olyasmit kell feltalálnia és
gyártania, ami olcsón és hamar állítható elô és amire mindenkinek
minden nap szüksége van, használat után pedig eldobja, hogy a követ-
kezô nap újjat vegyen!"
Gillette négy évig utazott és kutatott eziránt. Már-már kezdte azt-
hinni, hogy nem fog ilyet találni. A negyvenedik születésnapja vi-
szont fordulatot hozzott az életébe. Reggel amikor fölkelt és a tükör
elôtt borotválkozni kezdett, akkor találta meg a gazdagságot jelentô
ötletet. Elment a közeli Wilkinson-féle vaskereskedésbe, vásárolt né-
hány rézdarabot, egy-két órába való acélrugót és egy ráspolyt. Visz-
szament a szállodaszobájába és elkészítette a prototípust.
Rögtön elsietett egy közeli borbélyhoz, de a borbély kiröhögte. Kin-
get ez nem vetette vissza, felkeresett egy okos pénzembert. Nála sem
volt több sikere. Több embernek is megmutatta, de csak azt érte el,
hogy már az utcán is tréfák tömkelegét űzték vele.Míg vvégül 1900-ban
összetalálkozott Mr. Edward Stewart nevű emberrel. ô üvegekkel keres-
kedett. Ez volt az elsô ember, aki nem nevette ki Gillette-t, sôt ki-
mondottan jó ötletnek tartotta. Mr. Stewart mutatta be Gillette-t Mr.
Jacob Heilbornak. És Mr. Jacob sem nevette ki. ô elvitte egy svédhez,
akinek széles körû tapasztalatai voltak az acélgyártásban. A svédet
megbízták egy gép megszerkesztésével, amely tömegesen állítaná elô a
borotvapengéket. De a svéd kisérletei csôdöt mondtak. Mr. Jacob Heil-
born egy másik barátjához fordult, a híres mechanikushoz, William
Nickersonhoz, a massachussettsi technológiai intézet professzorához.
Nickerson meghallgatta a borotva gondolatát, bár nem nevetett, de egy
kissé bizalamatlan volt. Egy hónap gondolkodási idô kért. A harminc
nap elteltével írt Jacob Heilbornnak, hogy megvan gyôzôdve a kés és a
gép sikerérôl. De mindakettônek versenyképesnek kell lenni úgy minô-
ség, mint olcsó ár tekintetében. Elkészített egy körülbelöli árjegy-
zéket, ami így nézett ki:

Tervek vágó-, fenôgépre, stb.: 100 dollár
Minták ugyanezekre: 250 dollár
Nyersanyag egy-egy géphez: 300 dollár
Különleges szerszámok: 150 dollár
Szerszámok kisebb vágókészülékhez: 1500 dollár
Idegen szabadalamak: Anglia, Németország, Belgium, Franciaország, Ka-
nada, Spanyolország, Olaszország, Ausztria :
800 dollár
Munkabérek: 1200 dollár
Összesen: 5000 dollár

Elôször gépeket kell elkészíteni - ajánlotta Mr. Nickerson - egy már
meglévô mûhelyben, s csak ha mind kész van, akkor lehet helyiséget
bérelni. Kb. négy hónapot fog ignyébe venni. Ez 1901. szeptember 9-én
történt. Szeptember tizedikén Heilbom bemutatta egymásnak Gillette és
Nickerson urakat. Tizenkettedikén Nickerson megrajzolta a pengevágó-
gépet. Tizenötödikén megtervezett egy olyan gépet, amivel a pengéket
be lehet csomagolni. Tizenhetedikén mindent megmutattak egy pénzembe-
rekből álló konzorciumnak. Huszonnyolcadikán a Gillette Razor Company
már tető alatt volt: alaptőkének gyorsan befizettek ötezer dollárt
húsz, ötszáz részvénypakettért kétszázötven dollárjával. Tízezer
részvényt megtartott magának a társaság, 17400-at kapott Gillette el-
nök, 4200-4200-at pedig Stewart igazgató, Heilborn ügyvezető és az
első alkalmazott: Nickerson. Decemberben elkészültek a bostoni Atlan-
tic Avenue-n az első vágókészülékek és az első fenőgépek. Ott bérelt
a társaság egy kis helyiséget.
Az első pengékek ilyesztően görbén és torzan - egyszóval rondán -
jötte ki a gépből. Mindnyájan azt hitték, hogy ebből már semmi nem
lesz. Nickerson azonban nem csüggedt. Maga mllé vett egy segédet, H.
G. Richardsont (aki 1917-ben bekövetkezett haláláig ugynabban a be-
osztásban maradt a gyárban), bezárkozott szűk kis börtönébeés ott éjt
nappallá téve dolgozott. Megesküdött, hogy addig nem hagyja el a cel-
lát, amíg használható pengét nem tud készíteni. Mindenhonnan rendelt
vékony kis acéllapocskákat. Azokkal kísérletezett.
Viszont egy nap arra ébredt, hogy a sok kísérlet elnyelte az ötezer
dollárt. Sürgősen új tőkére volt szükség. Minden egyes "munkaszüneti"
nap komoly összegeket emésztett fel.
Nickerson Neww Yorkba utazott és jómódú (pénzes) emberektől szerzett
annyi pénzt, amennyi elég vo9lt a kísérletek befejezéséhez.
Nem hiába kísérletezett,mivel 1902-ben végre sikerült a pengegyártás.
Most azonban újabb gépet kellett kitalálnia, ami a pengéket a legrö-
videbb idő alatt kellő mennyiségben le tudja gyártani. Ezt már szinte
megoldhatatln problémának tartotta. De mégis talált rá megoldást!
1903. áprilisában avatta fel Nickerson az első kifogástalan fenőgé-
pet. Mostmár csak az árakon kellet gondolkodniuk. Az első elgondolás:
három dollár legyen egy készülék ára, egy dollár legyen minden egyes
penge ára. Mindenki helyeselt, csak John Joyce nem bólintott a dolog-
ra. John Joyce pénzügyi szakember volt é teremtett rendet az üzemben,
és most is neki volt jobb gondolata:ne kezdjük túlságosan olcsó árak-
kal! é dobozonként öt dollárt javasolt.Ajánlatát megdöbbenés fogadta.
Nem hitték, hogy ennyiért el tudják majd adni, de John Joyce makacsul
ragaszkodott ehhez az árhoz, a következő indokkal: Az a két és fél
dollár, amit minden egyes készüléken nyerünkkell nekünk... reklámra!
Végülis megfogadták a bölcs tanácsot. Szerencséjükre. Mert ha az ol-
csóbb árnál maradnak, akko sohasem tudták volna átvészelni azt az i-
dőszakot, amelyet a találmány bevezetésével, reklámozásával kellett
tölteni.
1903-ban összesen ötvennégy készüléket és tizennégy csomag pengét ad-
tak el.Elég szomorú volt a helyzet. Mindenki nagyobb jövőt jósolt a
találmánynak. De nem csüggedtek. Dolgozott a propaganda: készülékeket
ajándékoztak a barátoknak; mindenfelé nyilvánosan borotváltak egy se-
reg utazójukat, hogy bebizonyítsák, milyen könnyen lehet használni.
A világ borbélyai viszont felemelték szavukat a rosszindulatú verseny
ellen. A készülék első fanatikus hívei a kereskedelmi utazók köréből
kerültek ki.
Két rendkívü ügyes fiatal úr Chicagoban - Townsend és Hunt volt a ne-
vük - hallottak a társaság eredmánytelen próbálkozásairól, fáradzása-
iról. ék ketten viszont szereztek kölcsönbe 3000 dollárt és előbb
Chicagóban,majd New Yorkban irodát rendeztek bemaguknak és szerződést
kötöttek a Gillette-céggel, amely szerződésben megszerezték a készü-
lékek és pengék kizárólagos árusítási jogát.
1903. októberében a System Magazines-ban egy féloldalas hírdetés volt
olvasható, amely a világon először hirdeti a borotválkozó készüléket:

éJ BOROTVµLKOZŕKÉSZÜLÉKET KÖNµLUNK NEKED !

Ez egy újfajta borotvakés. Ez az acéldarabka kétélű, körülbelül olyan
vékony, mint ez a papíros. Ez az acél olyan szorosan van megerősítve,
hogy lehetetlenség vele megvágni magad. Semmi gyakorlatra nincs szük-
séged, nem kell többé óvatosnak lenned a borotválkozásnál. A készülék
ezüstből készült, így rozsdásodik soha. Ezzel a készülékkel magad
tudsz borotválkozni, még ha azelőtt nem is próbáltad. Teljesen min-
degy, hogy megszoktál-e egy másfajta készüléket, vagy a borotválkozás
másfajta módját. Időt, bosszúságot és pénzt takarítasz meg, ha ezt
használod! Ne téveszd össze ezt a készüléket egy másikkal, amelyikről
esetleg már hallottál. Kis könyvecskét szerkesztettünk, amelyben le-
írjuk ezt a készüléket. Szívesen elküldjü neked i n g y e n . De biz-
tos, hogy maga a készülék meg fog téged hódítani és azt szeretnénk,
ha már ma elküldetnéd magadnak kipróbálásra! Öt dollárba kerül ezüst-
ből, húsz pengével - ez elég két évre! - szép tokban. Az aranyból va-
ló készülők tizenkét dollárba kerülnek. Nem kell pénzt beküldened,
egyszerűen csak jelentkezz! Örjál levelet, vagy használd fel ezt a
szelvényt:
TOWNSEND AND HUNT, 1002 Marquette Building, Chicago.
Küldjenek nekem egy ezüst Gillette Safety Razort, amelyért öt dollárt
fogok fizetni. Ha harminc nap alatt nem leszek megelégedve vele,
visszaküldöm a készüléket és visszakapom a pénzemet.
Név:............................. Cím:..............................
Ögy nézett ki az a hírdetés.
Towsend és Hunt az első tizenöt hónap alatt 50 000 készüléket adott
el! Ez az akkori viszonyokhoz mérten igen magas szám volt!
A szerződést ( ami Gillette és Townsend&Hunt között volt ) Thomas W.
Pelham szerkesztette, méghozzá olyan ügyesen, hogy felhagyott az ügy-
védséggel, és alelnöke lett a Gillette-eladási osztálynak.
Három év múlva a Gillette Company 30 000 dollár (!) végkielégítést
fizetett Townsend és Hunt uraknak. ( Ennyit hoztak a kölcsönkért há-
romezer dollárból! ) Gillette ekkor már kézbevette a dolgok irányítá-
sát, és az eladást is.
1905-ben nyitotta meg Jacob Heilborn az első külföldi fiókot London-
ban. Ezután már gyors egymásutánban következtek a többiek az egész
földkerekségben.
1926- szeptember 28-án a 71 éves Gillette a cég 25 éves fennállásának
alkalmából így fogalmazta meg gondolatait:
- Utazásaim során a készüléket Norvégia legészaki részén éppúgy meg-
találtam, mint a Szahar kellős közepén, ahol nem is él fehér ember.
Részeinek egyszerűségében, elrendezésének szépségében, előállításának
kíválóságában és hasznosságában egészen egyedülálló ez az eszköz.
Minden egyes készülék és minden egyes penge gondolatban emlékmű azok-
nak, akiknek a keze vagy a feje segített előállításukban és terjesz-
tésükben.

Görög Pál fordítását lerövidítette: