
Hódítanak az iMac klónok
Az Apple tiltását figyelmen kívül hagyva egyre több cég dob piacra az
iMac-hez nagyon hasonló PC-ket.
A Future Power ismerte fel elsőként, hogy az iMac felépítés sikeres
lehet
a PC piacon is. Meglepő módon a színes gépek tették nyereségessé az
Apple-t. Sokan kételkedtek abban, hogy csupán a design elegendő ahhoz,
hogy egy gépet ilyen áron el lehessen adni. A klónok gyártói nagyon
hasonló, de PC felépítésű, általában Celeron chipre épülő nagyon olcsó
gépeket dobnak piacra, ami még nagyobb siker lehet, mint maga az iMac.
Az Apple természetesen perel, de ez nem veszi el a kisebb cégek kedvét
a kockáztatástól. A japán Sotec is piacra dobta hasonló gépét, 1000$
körüli áron. A 433Mhz-es Celeron, 64MB memória, 8,4GB merevlemez, és
az 56,6Kbps-os modem a biztosíték a sikerre. A most jelentkező trend
két
dolgot eredményezhet. Az Apple elveszti az iMac designt és minden
bokorban teremni fog egy hasonló PC, vagy a győztes perek iszonyú
gazdaggá teszik a céget.
Memória grafikus kártyák számára
A Hyundai bemutatta 64 Mbit-es 166Mhz-es DDR SDRAM-ját, amit főleg a
következő generációs videokártyákban való alkalmazásra
szánnak.
Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy a videokártyák válnak a PC ipar
tesztlaboratóriumává. Ez azt jelenti, hogy az olyan
újdonságokat, amik bevezetése jelentős kockázattal jár, szinte minden
gond nélkül el lehet adni videokártyákba építve. Ez látszik azok
árán is, hiszen míg nemrég még 4-5000 forintért már jó megjelenítőt
lehetett kapni, addig most ennek csaknem tízszeresét is
elkérhetik egy-egy videokártyáért.
Ezt a helyzetet természetesen az éles verseny kényszeríti ki, ezért van
szükség az újabb és újabb technológiákra. A Hyundai
double-data-rate, vagyis DDR SDRAM-ja is ilyen. A 166Mhz-es chip 5,3 GB
sávszélességet biztosít a ma megszokott 2,7-3,2 GB-al
szemben. A memória széles körben konfigurálható, így viszonylag könnyen
helyettesítheti a napjaink SDRAM-jait. Ha a
videokártyákban beválik, és a termelés felfut megfelelő mennyiségig,
akkor a PC-k más alkatrészeiben is hamarosan megtalálhatjuk.
Diamond Stealth III S540, meglepő és mulatságos
Mostanában az S3 nagy nyereségéről szólnak a hírek, pedig néhány éve
csaknem eltűntek a videokártyák piacáról, mert nem ismerték
fel a 3D gyorsításban rejlő lehetőségeket. Ha valaki kíváncsi arra,
hogy mitől lett ilyen hirtelen nyereséges a cég, a válasz egyszerű.
Piacra dobták a Savage4 grafikus chipjüket, amire a Diamond Stealth III
S540 is épül.
Az S3 öreg róka a PC-s grafikus kártyák piacán. Mindig inkább kedvező
árával tűnt ki, mint
minőségével, ezért évekig uralta az árra nagyon érzékeny magyar piacot
is. Ma azonban már
senki sem engedheti meg magának, hogy gyenge termékkel jelenjen meg a
videokátyák
területén, mert a verseny akkora, hogy semmi esélyük sem lehetne. Az S3
folyamatosan az
alsó árkategóriát célozza meg kártyáival, és ez a Savage esetében nem
jött be tökéletesen. A
rengeteg hiba, és bosszúság elhomályosította egy nagyszerű újdonság, a
textúra tömörítés,
vagyis az S3TC fényét. A cég tanult a hibákból, és a Savage4-et úgy
tervezték, hogy biztos siker
legyen. Korábbi előzetesünkben már beszámoltunk róla részletesen, most
a Pixel jóvoltából a
leggyorsabb Savage4 chipre, a Pro+ -ra épülő Diamond kártyával
ismerkedhettünk meg.
A Diamond és az S3 páros termékét fokozott figyelemmel vizsgáltuk,
mivel köztudott, hogy a chipgyártó szőröstül bőröstül
megvásárolta a Diamond-ot. Kíváncsian várjuk új, közös szüleményeiket,
de addig is itt az S540-es. A kártya adatait megvizsgálva már
mindenben versenytársa lehet a nagyoknak. Mindent tud, amit egy mai
videokártyának tudnia kell. 32MB memória, 2x-es és 4x-es
AGP, 300Mhz-es RAMDAC, és az összes elterjedt 3D funkció. Sőt Mpeg-2
gyorsítással is rendelkezik, ami jelentős terhet vesz le a
processzorról DVD film lejátszása esetén. Ezek nagyon szépen mutatnak a
papíron, de mégis kételkedve fogadja az ember, ha volt
szerencséje a Savage-hez. Azonban aki figyel, az tudja, hogy sok minden
változott azóta. Az S3 szert tett a legmodernebb gyártási
technológiákra szövetségese, az Intel révén, így lehetősége nyílott a
gyors felzárkózásra a konkurenciához. Mindezek ellenére kis
félelemmel vettük elő a kártyát a dobozból.
A Diamond Stealth III S540 az egyik legolcsóbb új generációs
videokártya. A dobozban a szokásos Diamond dolgok, egy telepítést
segítő füzetecske, egy CD és egy kis méretű kártya. A telepítés gond
nélkül zajlott. Szokás szerint a meghajtókat és a részletes
leírást a CD-n találhatjuk. Ezen sok apróság mellett megtalálhatjuk a
Savage Island nevű technológia demót, amely egyike napjaink
legjobban sikerült hasonló programjainak. A kártya minden képességét
kihasználja, az egyedülálló S3TC-vel együtt. Ez ténylegesen
minőségugrást jelentene a játékokban, ha azok használnák. Sajnos
azonban még csak elvétve találkozhatunk ilyennel. Az első
benyomás, hogy a kártya nagyon szép képet ad, és gyors is. A második,
hogy valami nem stimmel.
Bizony, bizony, hiába minden igyekezet. Bakik mindig vannak. És az a
baj, hogy ezek legtöbbjével nem lehet semmit kezdeni, sőt
némelyiket megérteni sem lehet. Sajnos nem sikerült tökéletesen minden,
és ezeket is a driverekre kell fogni. Most az észlelt hibák
felsorolása következik. Ne rettenjen el senki, mert vannak kedvező
tapasztalatok is, csak azok a cikk egy másik részében
szerepelnek. Tehát...
Maradjunk a csodálatos Savage Island-nál. Ez a program csak a Savage4
kártyákkal működik együtt, tehát igazán figyelhettek volna a
megfelelő működésre, nem nagy feladat. A két hasonló tesztrendszerben
azonban különbözőképpen működött. A különbség szinte
csak annyi volt, hogy az egyiken Win95, míg a másikon Win98 futott, de
ez már elég volt ahhoz, hogy az első probléma előjöjjön. Míg
Win98 alatt minden tökéletes volt, addig Windows 95 alatt a program
egyszerűen meghalt, ha használni akartuk a beépített felbontás
váltási lehetőséget. Érdekes. A másik már komolyabb probléma. A
driverben a frissítési frekvenciák beállításánál különböző
megmagyarázhatatlan dolgok jelentkeztek. A monitor 640x480-as
felbontásban 120HZ-en szokott működni minden régebbi kártyával
is, most viszont 100Hz volt a maximum, amit be lehetett állítani.
800x600-ban pedig a rendszertől függően a driver lehetőséget nyújtott
a megszokott 100Hz-es frissítésre, de ennek kiválasztásakor csak
85Hz-re állította azt. A másik operációs rendszeren már nem is
lehetett a 100Hz-et kiválasztani, mert a maximum 85Hz volt. Ez mind
nagyon érdekes, mert a 300Mhz-es RAMDAC ennél jóval
nagyobb frissítéseket tesz lehetővé. Egyértelmű driver és
kompatibilitási hiba, amit reméljük hamarosan javítanak. Ami már inkább
a
megmagyarázhatatlan dolgok közé tartozik, az az, hogy annak ellenére,
hogy 24 bites Z-buffer van a kártyában, minden program csak
16 bitesnek használja, növelni nem lehet. Ez jól látszott a 3DMARK és a
Quake 2 esetén is. A régi jó Savage-nél látott hibákra
emlékeztet az, ahogy a kártya a Quake 3 Test alatt viselkedik. A
textúrák és az árnyékok ugrálnak, billegnek a talajon, és a falakon.
Mulatságos, de idegesítő. Szerencsére a probléma a "lighting" opció
"vertex"-re állításával megszűnik, de ezután kissé kék
árnyalatban, és csaknem árnyékok nélkül láthatjuk a pályákat. A
rosszban is megtalálhatjuk a jót, hiszen aki már unja a Quake 3
sárgás, barnás világát, az most új színben láthatja a világot, az
árnyékok nélkül pedig könnyebben észre vesszük a gyanútlanul
árnyékban rejtőző ellenfelet. Ő ugyanis nem tudja, hogy mi nagyon is
tisztán látjuk őt. A rövid teszt során körülbelül ennyi hiba jött elő.
Ezek mind olyanok, amik nem biztos, hogy minden rendszeren előjönnek,
de bosszantóak. Szerencsére meghajtó frissítéssel
javíthatóak. Nem hiba, inkább hátrány, hogy a jó RAMDAC ellenére magas
felbontásban nem a legszebb a képe 2D-ben. Ez
egyértelműen az ár alacsonyan tartása miatt van így, mivel kihagyták a
drága szűrőket. Az viszont tényleg meglepő, hogy hiába a
300Mhz-es RAMDAC, a Savage4 nyújtja a legvisszafogottabb teljesítményt
a kétdimenziós megjelenítés terén az új kártyák közül.
Egyetlen vigasz, hogy amit nyújt, az is bőven sok.
És hogy ne csak a rosszról essen szó. Azt már tudjuk, miért mulatságos
a kártya, de azt még nem, hogy miért meglepő. A
teljesítménye miatt. Megmondom őszintén, hogy nem vártam ekkora
sebességet tőle. Egyértelmű, hogy a legjobb ár/teljesítmény
aránnyal rendelkezik, így apróbb hibái ellenére is népszerű lehet
hazánkban. Multitexturing-et alkalmazó játékokban még a TNT2-vel is
felveszi a versenyt. Ezt a Voodoo3-hoz hasonló 1 pipeline-os 2 TMU-s
felépítésének köszöneti, ami nem feltétlenül jobb a többi kártya
által alkalmazott 2 pipeline 2 TMU-s eljárásnál, de elég eredményes. A
fenti problémák kivételével dicsérni kell a képminőséget, mivel
ebben sokat javult. A TNT2-vel szemben nem csak emulált, hanem
hardveres módon támogatja a trilinear szűrést. Míg ez a TNT2
estén komoly teljesítmény csökkenéssel jár, itt semmi hátránnyal nem
jár. A 3DMARK képkimentései szinte tökéletesen
megegyeznek az eredetivel, tehát csaknem pontosan azt a képet adja
vissza az S540, amit a készítők kívántak. Azonban menet
közben a padlón apróbb hibákra lesz figyelmes az ember. Vibrál a padló,
és ezt nem mossa el megfelelően a kártya, így elég
látványos.
[Hírek]
[SceneSite Hírek]
[Scene Hírek]
[Magazin]
[Dokumentációk]
[On-Line Cikkírás]
[Scene Party Fotók]
[IRC Meetingek]
[Scene Party Tudósítások]
[Scene Interviews]
[Party Results]
[Party Invitations]
[Download Party Stuffz]
[Adatbázis feltöltés]
[Linkek]
[Keresés az adatbázisban]
[Az Adatbázis Teljes Tartalma]
[#demoscene]
[SceneSite HOW-TO]
[About]
[Credits]
[Tech Info]
[Contact Us]
[SceneSite Logo Supporting]
[Hirdetések]
[Szponzoraink]
[On-Line Compók]
[Tutorial]
[Video]
[Főoldal]