A busz, s miegymás...

 Még egy-két  hónappal  ezelőtt Magiciannak a fejében született meg ez az ötlet, hogy kellene a buszról írni. Pontosabban  nem is a buszról, a lakóheyünkről, s a környezetünkről. Mint már említettem, én szekszárdi vagyok, de ez a buszos problema (ahogy hallom), nemcsak itt gond.
 Namost le kell, hogy szögezzem az elején, hogy a busz,  az egy nagyon jó dolog. Mert mit is lehetne csinálni,  ha valakinek nincs autója, s valamerre messzebb szeretne eljutni? Szóval minden gratulációm annak, ezt kitalálta. Dehát ugye vannak emberek, akik miért is  úgy használnák a buszt,  ahogy  kellene. Erről is  lehetne hosszan beszélni, de én most nem ezt szertném kiragadni. Amiért nekiálltam, hogy megírjam ezt a cikket, az egyes idős(hölgyek közlekedése...  Erről  szeretnék  Nektek  egyet,  s mást megemlíteni:
Naszóval egyik nap, amikor reggel  felszálltam a buszra és helyetfoglaltam. Ahogy ment a  busz, több  helyen is megállt. Namost rögtön az első megállónál látom, hogy egy idős  hölgy  bottal a kezében lépeget föl a lépcsőn, s fölszáll a buszra. ( Nekem úgy tűnt, högy nehézkesen jár, de nagy meglepetés ért...) Tehát fölszállt a buszra, s meglátott egy ülőhelyet. Ekkor egy laza mozdulattal földobta a botját a levegőbe (mint ahogy a bűvészek szokták, de erről Magician többet tudna beszélni... :), ellkapta, s, mint  egy huszonéves  olyan sebeséggel haladt az ülőhely felé. Namost először azt hittem,  hogy még reggel van, s biztos emiatt érzem úgy,  de miután  az  osztálytársam megkérdezte, hogy "láttad ezt?", akkor már tudtam, hogy ez nem állom. Szerintem az ilyen  hölgyeknek kellene  jelentkezni  valamilyen  showműsorba, vagy kellene versenyezniük, mert ez biztos, hogy hasznot hozzna neki...
 Ez volt az egyik ilyen eset, de még van a tarsolyomban, s azt is megszeretném Veletek  osztani. A másik  ilyen esett volt: az alaphelyzet az, hogy én  fenn vagyok a buszon,  s kapaszkodok,  mert sajnos állnom kellett... Ekkor jött föl  egy nénike, s, mint  akinek fontos erőgyakorlata lenne, úgy lökte föl az  embereket, s  közben mormolta, hogy: "a mai fiatalság...". Hát kérdezem én, hogy az ő idejében milyen volt a fiatalság? Mikor meglátott egy  idős hölgyet,  akkor már  távolodott, ugyan már, nehogy az útjába  kerüljön, s  nehogy föllökje?  Vagy az ő idejében még busz sem volt...
 Na, félretéve a rosszmájú  megjegyzéseket, végszóként  egy "tanácsot" szeretnék adni az ilyen embereknek: Ha  már úgyis  egésznap ráérnek, akkor már ne  reggel  - a legforgalmasabb órákban - jöjjenek rá, hogy meg kell látogatni az unokát, vagy ki kell menni a temetőbe... És akkor biztos, hogy lesz ülőhelyük a buszon, s nem kell majd mérgelődniük a "mai fiatalságon"... (És legalább a  mai fiatalságnak is egy kis "nyugta" lesz....)

Ghost