Az angol órák rejtelmei

       Az angol órák rejtelmei - avagy a nyelveket tanulni kell... Gondolkodtam rajta, hogy miről tudnék én valami frappáns cikket írni. Hát a nagy gondolkodásban rájöttem, hogy ez csak az angol óra lehet. Elmesélném nektek egy angol órám történetét. Egyszer történt is, hogyvalaki  kitalálta (áldom a  nevét!), hogy  az iskolákban nyelvet kelltanulni... Namost, ha már ez muszáj,  akkor  valami  értelmes nyelvregondoltam, s ez lett az angol (sajnos mostmár két nyelv van, és a némettelis "szenvedek"...). Egy kis ugrással oda jutunk ki, hogy én olyanosztályban tanulok, amely osztály már legalább négy év tanul angolt...S  ekkor  kellett  volna nekem "felzárkózni"... Hát ez még azelső három évben ment, de a mostani negyedik évben valahogy nem akart"öszzejöni". Az egyik  ilyen "szeretett"  órámon  történt  meg velem,hogy "nem igazán" készültem  eme  nemes  tantárgyra. (Hát ez van!...)Namost ilyenkor a jó diák szorít, hogy az a drága  tanárnő ne  épp őtszúrja ki (mert akkor baj van!). Namost tehát én a magam  176 centimmelszerintem összementem a padban 100  centire (enyhe túlzásaal...),és lapultam, mint...a gazban :-) Izgultam, hogy netán elmarad  a  felelés,DE nem. A tanárnő kinyitotta aranyos kis füzetét és a tanárokhozméltóan (mosolygások közepette) elkezdte  azt  lapozgatni.  Ekkormár az  embernek plafonon vannak az  idegei ( bár aztmondják,  hogy asakkozók nyugodt emberek, de én ezt  akkor  nem  éreztem...) , és méghozzá  teszi "az  óra főnöke",  hogy "nem  akarom ám  az  idegeitekettépáznihihi"! Ilyenkor a már  említett jó  diáknak a  következő  gondolatokfordulnak meg a fejében:1.) ha  nem  akar nekünk rosszat, akkor csukja már be, azt a nyavajásfüzetet!2.) el is hidjem?3.) odamegyek és leütöm !Namost mi (a csoport) a  negyedik  választást  válaszotta, és korúsbamondtuk, hogy: "Á,  nem  baj!"..., csak ne feleljünk...! De  ilyenkormár  nem  lehet  meggyőzni, hogy még annyi szép dolog van az életben,nem kelene feleléssel húzni az időt... És  akkor  mosolyogva  mondja,hogy "ahaaham! az első felelő, az  első felelő,  hmmm Farkas Gábor!"Huhh, ezt megúsztam, gondoltam! A  Gábor  tudja  az anyagot, és akkormár nem is kell másnak felelni... (Gondoltam én, naív fejjel...)  Odáigmég rendben is volt, hogy a Gábor barátom tudta, de ugyan már, mércsak egy ember feleljen?! És  megint  jött  az,  hogy  az  ember megyössze... És izzadni kezd, mint egy ló.... Szerencsés embernek  tartommagam (bár ez nem segített), és gondolatam, nem lesz semmi gond. Addignem is volt, amíg ki nem lőtte, hogy "jééé! Ghost (a  rendes  nevemenszólított, de ezt még nem szeretném  felfedni), neked  még  nincs jegyed!?"Na puff, el van  rontva  a napom... Felállok (bár minek?), éscsak nézek, mint Jani a moziban... Egy kis idő  múlva  rájöttem, hogyitt nekem valamit kellene alkotnom. De mit, mikor  semmit  nem tanúltam?!Gondoltam nincs más megoldás, mint bevallani az igazat: Nem tanultam!"Ó, hát igen, akkor  ez  elégtelen lesz...",  mondotta  az én""szeretett""  angoltanárom! Leültem, és  rájöttem,  hogy  már megintkellet volna egy hangyabokányit tanulni...Aznap egész nap csak kóvájogtam... És nem is tudtam, hogy mi lesz mégjó, azon a napon... De a végén rájöttem, hogy a délutani Internetezés,az majd segít!!! És ettől máris felvidultam!

Ghost